A kreatív Magyarország?

Azon gondolkozom, hogy a magyar egyetemeken/főiskolákon történő oktatás felépítése, és annak tartalma célravezető-e ebben a “kapitalista” rendszerben ( a non materialista 21. században)?

Magyarországon a legnagyobb probléma nem a gazdasági válság, vagy a kisebbség kérdése, hanem a mindennapi megélhetés, a boldogság megszűnése. A pénz nem boldogít mint tudjuk, de szükséges hozzá. A politika, az állam a legnagyobb befolyásoló erő, Ő értékrendet ad polgárainak, mutatja az utat. Országunkban ez közel sincs így, jelzem nem is volt így amióta én élek. Tanulj—>dolgozz—>fizess—> ne “élősködj” kisnyugdíjon! (kimaradt az élni, és a hagyj hátra valamit az utókorra kifejezés a magyar felfogásból).

Számos országban azonban többre értékelik a kreatívságot; a ténylegesen elvégzett, kézzelfogható munkánál.
Mit takar maga a kreatív szó számomra? Az alkotás képességét, valami új létrehozását. Ebben segíthetne az oktatás, hogy ne csak tanuljunk(magoljunk, megértsünk), hanem tovább is gondoljuk amit ‘leadnak” – talán így lenne még kreativitás. Ehhez kapcsolódóan három, többek számára ismerhető mondatot írnék, kissé más formában, mint az eredeti:

A teremtő tevékenység fárasztó, de örömöt okoz.
Pénzkereseti lehetőséggé vált az öröm?
Nem mindenki képes az alkotásra.

A monoton, egyhangú munka, mint tudjuk „megöli” az embert. Sajnos az állások 4/5-e ilyen. Így sokaknak ilyen munkát kell vállalniuk, ez azonban nem lehet ok a „feladásra”. Válasszunk egy hobbit, vagy bármit, amiben kifejezhetjük önmagunkat, adjunk értelmet létezésünknek, tegyünk hozzá a világhoz.